Az életmentés lépései – alapok

Bárkivel előfordulhat, hogy olyan helyzetben találja magát, hogy segítséget kell nyújtania másoknak. Ezekben a szituációkban minden korábban megszerzett tudásunk, ismeretünk fontos segítséget, kapaszkodót jelenthet. Az alábbiakban összefoglaljuk, hogy melyek az életmentés lépései, melyekkel segíthetünk, ha baleset vagy életveszélyes helyzet adódik.

I. Ügyeljünk a biztonságra!

Általánosságban elmondható, hogy a segélynyújtó csak olyan tevékenységbe kezdjen bele, amivel nem okoz kárt magának, a bajbajutottnak és a környezetének. A hirtelen egészségkárosodásoknál a laikus segélynyújtó gyakran a „veszélyzónában” találja magát, éppen ezért fontos, hogy a helyszínt biztonságossá tegyük és ne engedjünk oda másokat a szaksegítség megérkezése előtt.

Milyen veszélyes helyszínekkel találkozhatunk?

• Közlekedési baleset: fontos, hogy mások is észrevegyék a veszélyt, ezért használjuk az elakadásjelző háromszöget, vegyük fel a láthatósági mellényt. Amennyiben üzemanyagfolyás is látható, erről is tájékoztassuk a 112-t.
• Tűz, gáz, füst: ha ilyennel találkozunk, mérjük fel, hogy van-e lehetőség kimenekíteni a bajbajutottat. Ha nem, azonnal hagyjuk el a helyszínt és hívjunk segítséget. A már füst, tűz-gáztérben maradtért ne menjünk vissza, mert megsérülhetünk.
• Elektromos baleset: kapcsoljuk le a főkapcsolót és csak utána közelítsük meg a beteget. Ha nagyfeszültség van a baleset hátterében, ne kezdjük meg alkalmi eszközökkel (műanyag papucs, partvis, stb.) menteni, hanem várjuk meg a szaksegítség megérkezését.
• Bizonytalan környezet: ha valakit egy összedőlni készülő állványon találunk, vagy épületomlás áldozata lett, csak abban az esetben közelítsük meg, ha úgy ítéljünk meg, hogy onnan biztonságosan kimenekíthető. Kútba, mély szakadékba esett ember mentését bízzuk a szakemberekre.
• Folyóvíz, tavak: amennyiben a bajba jutott személy vízbe esett és nem tud úszni, használjunk mentőövet. A vízből való mentésnél nem elegendő az úszni tudás, ilyenkor vízi mentési jártasság is kell! Ha ezzel nem rendelkezünk, kérjünk segítséget, és ne ugorjunk a sérült után.
• Fertőzés: védjük magunkat a sérült/beteg testváladékaitól, vértől. Használjunk védőfelszerelést! (pl. gumikesztyű).

II. Tájékozódjunk!

Ha már a helyszínt biztonságosnak ítéltük meg, a mentőhívás előtt az alábbi információkat kellene összegyűjtenünk:

• Helyszín, környezet: lakás, közterület, üzem;
• Baleset kialakulásának módja: mikor történt, milyen körülmények között;
• Sérült/beteg állapota: nem kell egészségügyi végzettségünk lennünk, hogy pár dolgot kiderítsünk a beteg állapotárra vonatkozóan. Egyszerűen csak használjuk érzékszerveinket!
  1. szóljunk a beteghez, kérdezzük meg mi történt!
  2. nézzük meg látunk-e rajta valamilyen sérülést!
  3. nézzük meg lélegzik-e, amennyiben lélegzik hallgassuk meg milyen a beszéde, hogyan formálja a szavakat, hogyan veszi a levegőt!
  4. tapintsuk meg van-e rajta durva sérülés, jelez-e fájdalmat!

III. Hívjuk a mentőket!

A korábban leírt információk birtokában pontosabb bejelentést tudunk tenni, ezzel segítjük a sérült/beteg, valamint a mentőszolgálat munkáját.

Milyen információkat közöljünk?

A mentőszolgálat a bejelentéseknek megfelelő szintű mentőautót küld a helyszínre. Amennyiben nem szükséges az eset ellátásához mentő, úgy tanácsot ad a bejelentőnek, hova fordulhat panaszával. Újraélesztés esetén a bejelentővel vonalban maradva segít az újraélesztés lépéseinek kivitelezésében, a mentő megérkezéséig.

Az újraélesztéssel kapcsolatos teendőkről korábbi cikkünkben olvashat.

IV. Maradjunk a beteg mellett!

A hirtelen egészségkárosodást szenvedett személyek megnyugtatása elsődleges feladata a segélynyújtónak. A kedves, megnyugtató szavak a betegben biztonságérzetet váltanak ki, a krízishelyzetben nem érzi magát egyedül. Fontos, hogy folyamatosan figyeljük a beteg állapotát, és ha változást vennénk észre rajta, tájékoztassuk a mentőszolgálatot.